Mákoscica és Denevér

Gergő mostanában Mákoscica. Ilyen, amikor az:

Amikor meg a Teóval Denevérekké változnak, akkor ilyenek:

Ujjé a ligetben nagyszerű

Végre tavasz van! Kihasználtuk. Kimentünk a ligetbe családostul. Busszal:


Először a hangyákat néztük meg, amiket a múltkor fedeztünk fel, amikor a Húsvéti kiállításon voltunk Ajszmamával. Ott vonulnak a Vajdahunyad vára mellett. Egy óriási fában laknak és nagyon nagyon sokan vannak. Adtunk nekik kenyérmorzsát és Teó épített a vonulási útjukra hangyavárat.
Onnan a várárokban lévő jelenleg pocsolyához mentünk. Tó az nincsen viszont van néhány kacsa és sok vizibogár, amiket ugyancsak a csütörtöki látogatás alkalmával kihalászni valónak minősítettünk. Úgyhogy ma száraz kenyérrel, halhálóval és befőttesüveggel támadtunk. A kacsák nagyívből letojták a kenyeret, úgyhogy az végül a kukában landolt a gyomruk helyett. Viszont a halhálóval nagyon jól lehetett vizi lárvát, csíbort vagy mint most este kiderült poloskát fogni.


Nagy lelkesedésünkben vagy 6 nagyot és 4 icipicit is kihalásztunk, befőttes üvegbe tettünk és most itt laknak a Stefi régi terráriumában.
Halászat után ebéd és irány a játszótér. Nagy a nyugalom ilyenkor. Gyerekek mint kisangyalok csúszdáznak, homokoznak, Csab és Én pedig végre élvezhetjük a nyugalom csodás perceit. Beszélgetünk, üldögélünk és megértő mosollyal az arcunkon nézzük a többi kisgyerekes szülőt, akik még a gyerek után rohangálós korszakukat élik.
Innen már csak egy lépés volt a gumiasztal. Teó nagyon élvezte:

Gergőnek nem tetszett. Sirdogálva jött ki és szomorúan mondta, hogy ő nem elég bátor. Mondtuk neki Csabával, hogy attól még, hogy nem tetszett neki a gumiasztal, bátor fiú. Lehet, hogy majd ha nagyobb lesz, tetszeni fog, de ha nem, az sem baj. Ettől kicsit megnyugodott.

Nagyon jó nap volt. Finom meleg és csodás virágillat mindenfelé.