Élünk, mint hal a vízben

Olyannyira berendezkedtünk már, hogy már az akvárium is be van rendezve. Mikor készültem a költözésre, az volt a gondolatom, hogy mire az akváriumot berendezem, addigra már valóban Pécsi leszek. Hát igen, ez megtörtént.
Az akváriumról majd később rakok fel képeket, ha megjavíttatuk a fényképezőgépet, mert Gergőke kitörte az egyik gombját, ami a letöltéshez szükséges. :(
NÁNDIIIIII SEGÍÍÍÍTS!!!! :)

Nem is volt annyira nehéz, mint gondoltam. Nagyon szeretem ezt a város és örülök, hogy hátrahagytam rengeteg dolgot, amik gúzsba kötöttek. Sok lehetőség nyílt meg előttem. A változtatás, változás kényszerét ki fogom használni. Új tapasztalatokat szerzek és remélem, hogy megerősödök az előttem álló kihívásokban. Még néhány kép az itteni életünkről, hogy gyönyörködhessetek.
Otthon:

Oviban:

Kirándulás Pécsváradra:

Levelezési címe és tartózkodási helye Pécs

Több, mint egy hónapja Pécsiek lettünk mindannyian. A gyerekek már annyira Pécsiek, hogy pécsi oviba járnak kedd óta. Egészen könnyen megy a beszoktatás. Gergő nagyon szeret ovis lenni, tegnap már este azt várta, hogy mehessen. Reggel szinte köszönés nélkül szalad be a csoportba. Teó kicsit nehezebben veszi az akadályt, nem szeret "aludni", mivel nem tud és nagyon unatkozik ez idő alatt. Remélem az óvónénik beváltják az ígéretüket és adnak neki könyvet nézegetni.
A költözés amúgy tökéletesen sikerült. A projektet teljes siker koronázta. Nagyon büszke vagyok magamra. Anyu és Apc segítettek a lehurcolkodásnál, ami inkább lelki segítség volt, de abból nagy. A fiúkkal az utolsó napunkon készítettünk egy kis emlékes ládikát, amit elástunk a két házra lévő játszónál:

Délután még átjöttek a Bencéék bulizni egyet, Teó nagyon örült ennek. Később átvittük őket Ajszhoz így amíg ők nyaraltak, addig én mindent nyugiban tudtam intézni.
A lakás nagyon klassz, otthonos, szépen sikerült elrendezkedni. Szóval minden nadjon jó, minden nadjon szép, teljesen meg vagyok elégedve. :)
Képek a lakásról:

Mákoscica és Denevér

Gergő mostanában Mákoscica. Ilyen, amikor az:

Amikor meg a Teóval Denevérekké változnak, akkor ilyenek:

Ujjé a ligetben nagyszerű

Végre tavasz van! Kihasználtuk. Kimentünk a ligetbe családostul. Busszal:


Először a hangyákat néztük meg, amiket a múltkor fedeztünk fel, amikor a Húsvéti kiállításon voltunk Ajszmamával. Ott vonulnak a Vajdahunyad vára mellett. Egy óriási fában laknak és nagyon nagyon sokan vannak. Adtunk nekik kenyérmorzsát és Teó épített a vonulási útjukra hangyavárat.
Onnan a várárokban lévő jelenleg pocsolyához mentünk. Tó az nincsen viszont van néhány kacsa és sok vizibogár, amiket ugyancsak a csütörtöki látogatás alkalmával kihalászni valónak minősítettünk. Úgyhogy ma száraz kenyérrel, halhálóval és befőttesüveggel támadtunk. A kacsák nagyívből letojták a kenyeret, úgyhogy az végül a kukában landolt a gyomruk helyett. Viszont a halhálóval nagyon jól lehetett vizi lárvát, csíbort vagy mint most este kiderült poloskát fogni.


Nagy lelkesedésünkben vagy 6 nagyot és 4 icipicit is kihalásztunk, befőttes üvegbe tettünk és most itt laknak a Stefi régi terráriumában.
Halászat után ebéd és irány a játszótér. Nagy a nyugalom ilyenkor. Gyerekek mint kisangyalok csúszdáznak, homokoznak, Csab és Én pedig végre élvezhetjük a nyugalom csodás perceit. Beszélgetünk, üldögélünk és megértő mosollyal az arcunkon nézzük a többi kisgyerekes szülőt, akik még a gyerek után rohangálós korszakukat élik.
Innen már csak egy lépés volt a gumiasztal. Teó nagyon élvezte:

Gergőnek nem tetszett. Sirdogálva jött ki és szomorúan mondta, hogy ő nem elég bátor. Mondtuk neki Csabával, hogy attól még, hogy nem tetszett neki a gumiasztal, bátor fiú. Lehet, hogy majd ha nagyobb lesz, tetszeni fog, de ha nem, az sem baj. Ettől kicsit megnyugodott.

Nagyon jó nap volt. Finom meleg és csodás virágillat mindenfelé.

Teó egyre ügyesebben rajzol. Mostanában nagyon sokszor eszébe jut és sokat fejlődött. Ez azért érdekes, mert eddig nem érdekelte a rajzolás.
Általában robotokat vagy harcos embereket rajzol. Ma megtudtam, hogy robotból van hosszú nyelvű - kis karmú, nagy karmú, tőrös, kardos, varázsbotos, amiből villám cikázik az ellenségre. Én is rajzoltam neki, amit kért, aztán kértem, hogy rajzolja le magát, ahogy a medencében fürdik, de ezt nem akarta, inkább rajzolt egy embert, aki labdázik.





Gergő szeret mostanában olvasni. Kinyitja a könyvet és mesél belőle magának. Nagyon aranyos. Néha csak egy-egy jellegzetes mondatot ismételget: "Itt a vége fusselvéle" vagy "És aztán éltek nagy boldogságosan"

Ma levette a polcról a gyurmát és készített belőle két emberkét. Nagyon ügyesen megformázta őket, az egyiknek még keze is volt.

Elkezdtük az évet

Csab vasárnap reggel elment Pécsre. Nagyon izgatott volt és örült, vitte magával az útravaló zserbót, amit Ajsz készített neki és még csomó-csomó felszerelést, ami kell egy lakásba a hétköznapi élethez. Valóban hétköznapi lesz az az élet, hiszen a hétvégéket itthon fogja tölteni. Nagyon várjuk már azt a hétvégét. Ünnepnap lesz.
Azóta már megkapta a laptopját, amit FELINSTALLÁLTAK Neki. Ezt olyan boldogsággal mondta, mint, aki a mennyben jár. Nem Neki kell installálni, Mások installálnak Neki!
Szóval a laptopról tud hívni minket és ez nagyon jó. Van webkameránk is, a gyerekek lelkesen integetnek bele Apának, Gergő még Apa arcát is megsimogatta a monitoron.
Fizikailag jól bírom a gyerekekkel egyedül és meglepően jól bírom lelkileg is. Féltem, hogy többször elszakad majd a cérna. Mostanában többször is szükség volt rá, hogy Csab átvegye a szitut és én kivonulhassak, mert nem bírtam kezelni higgadtan a helyzetet. Érdekes, hogy mióta nincs itthon, talán csak egy alkalom volt, amikor jó lett volna, ha kiment, az egyik reggel nagyon döcögősen indult.

Teó meglepően jól viseli az ovit. Sőt! Érezhetően, láthatóan jól érzi magát. Még mondja is! Ez nagy szó, hiszen keveset beszél álatlában az ottani élményeiről.
Kedden az udvaron a Bazsival építettek hangya-csapdát. Ástak egy gödröt, aminek az aljába beleraktak egy gesztenyehélyat, és a tetejét lefedték ágakkal. Ha a hangya arra sétál, beleesik és megszúrja magát.
Tegnap 5 rajzzal jött ki a csoportból. Ebből 1 még a karácsonyi ajándék volt, amit úgy csináltak, hogy golyókat festékbe mártottak, aztán azokat egy dobozba tették és ott gurigatták. A doboz alján lévő papírból lett a kép. Nagyon szép. Ki is tesszük a hálószoba ajtóra.
A másik kép egy tüskés halat ábrázol
A többi egy történetet mutat be:
1. a kígyó áramot lő ki a nyelvéből
2. az áram átterjedt a másik papírra és megcsapja a repülő emberkét
3. az áram átterjed a következő papírra és megpróbálja megcsapni a repülő csontit, de az időben észrevezi és a hátára rakja a pajzsot, ami kivédi, sőt visszaveri az áramot, ami aztán szétpukkasztja a kígyót. (Ez a szétpukkasztás már utólag derült csak ki, amikor Teó úgy döntött, hogy a karácsonyi ajándék kép lesz a szétpukkadt kígyó képe.)
Úgyhogy tulajdonképpen Karácsonyra egy szétpukkadt kígyót kaptunk ajándékba. :)

Éjszaka felébredtem és furcsa volt, hogy ég a kislámpa a nappaliban. Egy darabig filóztam, hogy én felejtettem-e égve, de emlékeztem a mozdulatra, mikor lekapcsolom, úgyhogy felkeltem és kijöttem. Teóka ül a gépnél és Warhammer-ezik. Hajnali 2 órakor.
Kicsikém felébredt és azt hitte, hogy reggel van (hiszen még reggel, mikor kelni szoktunk ugyanolyan sötét van kint, mint éjszaka), és leült gépezni. Teljesen elkeseredett, mikor mondtam Neki, hogy még aludni kell, mert éjszaka van. Nem is értette, hogy ez hogy lehet, hiszen neki "Reggel érzése" volt.
Lefektettem, én is visszafeküdtem, aztán néhány óra mulva megjött Gergő. Bebújt mellém az ágyba és aludtunk reggelig. Ja! Egyszer félig becsúszott a fal és az ágy közötti résbe, amitől felkiáltott, de közben aludt tovább.
No majd rakok fel képeket később a rajzokról. Most már mennem kell.

Sirályok - Visszaemlékezés 2008.12.29

Még tavaly dec. 29-én voltunk nosztalgiázni a Vizafogón, a Dunaparton. Sirályokat etettünk. Vittünk egy zacskónyi száraz kenyeret, azt dobáltuk nekik. Eljött MártiMama és Nóri is.
Mikor odaértünk, csak két kacsa volt a vízen, de ahogy elkezdtük dobálni a kenyeret, szinte azonnal megjelentek a sirályok is. Nagy csapat repkedett körülöttünk, néha lecsapva egy-egy falatért a vízre. A gyerekek és én is nagyon élveztük. Mikor a kaja elfogyott, a sirályok azon nyomban elrepültek. De a srácokat ez nem zavarta, folytatták a dobálást kavicsokkal.

Az év első napja

Csab sokáig aludt, úgyhogy hagytuk és lementünk játszani a friss hóban. Nem volt nagy, de azért ha ügyeskedett az ember, sikerült hógolyót gyúrni. Én gyúrtam mindenkinek, aztán persze én lettem megdobálva a munícióval.
Mikor eluntuk a futkosást, a gyerekek angyalkát csináltak a betonon a vékony hóban. Mikor ezt is elunták, akkor csak egyszerűen henteregni kezdtek, amitől olyanok lettek, mint a hóemberek a sapkájukra, kabátjukra rátapadt hótól.
Jól éreztük magunkat.
Otthon aztán ebéd után nagyot játszottunk a Bionicle-kkel, akik később elmentek nyaralni a tópartra, ami a fürdőkád volt. Így jól telt a fürdés is, nem volt nyafogás, hogy menni kell.
Később a jó hangulat alább hagyott, mivel úgy elfáradtak, hogy sírás-rívás volt a lefekvéskor. Csab ment be lenyugtatni a kedélyeket. Szépen megbeszélte velük, hogy már késő van, anya fáradt, és aludjanak el szépen. Rossz lesz, ha nem lesz itthon, mert ilyen esetekben nagyon jól jön a higgadt, szeretetteljes segítsége.

Szilveszter

Jól sikerült a szilveszter.

Mikor napközben kinéztem az ablakon, arra gondoltam, hogy tavaly a hóban lövöldözték a tűzijátékot a házak között a népek, most meg semmi hó. De aztán mégis lett. Délután elkezdett esni és végül ha kicsit is, de fehérek lettek az utak.
Sógoromék jöttek át a két gyerekkel. Mikor megérkeztek, lementünk a játszóra és fellőttük a rakétáink nagy részét. Teó nagyon odavolt. Örült és izgatottan szaladt egyik helyről a másikra, hogy jobban lásson. Az egyik rakéta magasra szállt és ott robbant szép színes esővé. Ez nagyon tetszett a gyerekeknek, egy idő után hangosan skandálni kezdték, hogy Rakétát! Rakétát! Apa engedelmesen lövöldözött nekik.
Gergő is nagyon izgatott volt. Néha fel kellett venni és olyankor szinte remegő hangon ismételgette, hogy "Egy kicsit félek. Nagyon izgatott vagyok. Tetszik nekem."
A Dúdék hoztak egy nagy dobozt is, amiből nagyon magasra és nagyon sok rakéta repült fel egészen a 10. emelet magasságáig. Ez teljesen elámította a gyerekeket.
A tűzijátékozás után felmentünk, vacsiztunk, aztán sokáig fent voltunk mindannyian. Úgy kettő körül feküdtünk csak le, addig a gyerkek játszottak, futkostak, mi meg nyugiban beszélgethettünk.
Éjfélkor mindannyian koccintottunk talpas pohárral. Gergőnek annyira bejött, hogy többször is meg kellett ismételni. Teó jó testvér módjára koccingatott vele.

Jó kis szilveszter volt.