Először a hangyákat néztük meg, amiket a múltkor fedeztünk fel, amikor a Húsvéti kiállításon voltunk Ajszmamával. Ott vonulnak a Vajdahunyad vára mellett. Egy óriási fában laknak és nagyon nagyon sokan vannak. Adtunk nekik kenyérmorzsát és Teó épített a vonulási útjukra hangyavárat.
Onnan a várárokban lévő jelenleg pocsolyához mentünk. Tó az nincsen viszont van néhány kacsa és sok vizibogár, amiket ugyancsak a csütörtöki látogatás alkalmával kihalászni valónak minősítettünk. Úgyhogy ma száraz kenyérrel, halhálóval és befőttesüveggel támadtunk. A kacsák nagyívből letojták a kenyeret, úgyhogy az végül a kukában landolt a gyomruk helyett. Viszont a halhálóval nagyon jól lehetett vizi lárvát, csíbort vagy mint most este kiderült poloskát fogni.
Nagy lelkesedésünkben vagy 6 nagyot és 4 icipicit is kihalásztunk, befőttes üvegbe tettünk és most itt laknak a Stefi régi terráriumában.
Halászat után ebéd és irány a játszótér. Nagy a nyugalom ilyenkor. Gyerekek mint kisangyalok csúszdáznak, homokoznak, Csab és Én pedig végre élvezhetjük a nyugalom csodás perceit. Beszélgetünk, üldögélünk és megértő mosollyal az arcunkon nézzük a többi kisgyerekes szülőt, akik még a gyerek után rohangálós korszakukat élik.
Innen már csak egy lépés volt a gumiasztal. Teó nagyon élvezte:
Gergőnek nem tetszett. Sirdogálva jött ki és szomorúan mondta, hogy ő nem elég bátor. Mondtuk neki Csabával, hogy attól még, hogy nem tetszett neki a gumiasztal, bátor fiú. Lehet, hogy majd ha nagyobb lesz, tetszeni fog, de ha nem, az sem baj. Ettől kicsit megnyugodott.
Nagyon jó nap volt. Finom meleg és csodás virágillat mindenfelé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése