Ma selejteztünk.
Mikor nyáron költöztünk, csak arra volt erőm, hogy gondolkodás nélkül mindent bezsákoljak, bedobozoljak és jöjjek Pécsre. Most, hogy új lakásba kell nemsoká költöznünk, gondoltuk selejtezzük ki a sok cuccot, amit nem használunk. Gyerekruhából volt a legtöbb. Rengeteget elvittünk a használt ruha gyűjtő konténerbe. A jobbakat szétválogattam, hogy majd áprilisban eladjam a baba-mama börzén a Vásárcsarnokban. A legjobbakat, meg megtartottam. Előfordulhat, hogy lesz még szükség rá.
A gyerekek játékait is selejteztük. Ezekkel hasonlóan jártunk el. Ami már nem nekik való, de még jó állapotban van, azok mennek a vásárba. A többit, ami főleg törött, használhatatlan dolgokból állt, azokat kidobtuk.
Jó érzés megszabadulni a felesleges dolgoktól, főleg úgy, hogy tudom, ami használható az a rászorultakhoz kerül. Nekünk pedig nem fogja a helyet. Mostanában folyton változik az élet és egyáltalán nem biztos, hogy sokáig maradunk egy-egy lakásban. Jobb, ha csak a szükséges dolgokat tartjuk meg.
Holnap lehet, hogy megnézünk egy lakást. Jól hangzik az elmondás alapján. Persze majd ott és akkor meglátjuk. Nem iszok előre a medve bőrére.
Teóka mostanában memória-játékozni szeret. Ma is sok menetet lejátszottunk. Mikor én nyerek, nagyon elkeseredik. Ilyenkor meg szoktam kérni, hogy gratuláljon és persze, ha ő nyer, akkor én is gratulálok neki. Sok alkalommal döntetlent játszottunk és nyerni is mindketten hasonló arányban nyertünk. Ügyesen játszik és nagyon élvezi, ha sikerül megtalálni egy-egy párt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése