Újra Budapest

Hát megtörtént, megcsináltuk. Újból Budapestiek vagyunk.
Az új-régi környezet furcsa volt, de hamar visszaszoktunk.
Nem is tudom hol kezdjem!

Talán így:

Augusztus 28. szombat Költözés
A fiúkat előre felhoztam Anyuékhoz. Két hetet töltöttek náluk. Jól érezték magunkat és örültek, hogy ez az utolsó hosszú utazás Pécs-Budapest között.
Reggel 7-re jöttek a költöztetők. Az akvárium kiürítésével, amit végül felhoztam halastúl, kicsit csúszva készültem el, de kivárták türelemmel. A halak meg túlélték cserébe.
Minden rendben lezajlott. Épségben megérkeztek az általam készített bútorok is, nevezetesen egy íróasztal, két kis szekrény, egy hokedli
egy sámli
és egy ágy.
Mire a fiúk hazajöttek másnap, a szobájuk rendben várta őket.

Szeptember 01. szerda
Eljött a nagy nap: Teó és Gergő debütálása a suliban, oviban. Mindketten zökkenőmentesen vették az akadályt.
Teónak egyetlen problémája volt az első héten, hogy "NEM TANULUNK!!!! Csak játszunk! Én azt hittem, hogy betűket fognak tanítani nekünk!" Mostanra ez a gond már megszűnt és nagy mosolygóarc-vadászat indult. Bea néni a tanító néni ritkábban osztogatja, Joli néni a napközis kicsit adakozóbb a szép megoldások jutalmazásában. Múlt héten még 14db mosolygós arc volt az eredmény, de ez azóta gyarapodott bizonnyal.
Gergő lelkesen vette be az új óvodát. Már első nap közölte, hogy az egész csoport a barátja. Azóta már talált olyan gyereket is, akivel sokat veszekszik, de hát semmi sem tökéletes. Ettől függetlenül zokszó nélkül, szinte köszönés nélkül rohan be reggelente a csoportba, ugyanúgy, mint első nap.
Ma találkoztam a régi bölcsis gondozónénijével, aki elmesélte, hogy pont a napokban emlegették Gergőt, mert mióta ő oda járt, szoktak énekelni a gyerekeknek egy dalt, amit anno Gergőtől tanultak. (Egyszer egy hétpettyes...) Teljesen elérzékenyültem, hogy ilyen nagy hatással volt az én kicsi fiam a környezetére. :)
Bea Néni és a bölcsi:


Szeptember 06. Hétfő
Indulás vissza Pécsre a hajnali vonattal. Kissé megkésve és fáradtan érkeztem a műhelybe, de megértéssel fogadtak. Délután pedig már az új szállásadómhoz mentem haza, Babihoz.
Így utólag elmondhatom, hogy újabb pótanyára tettem szert személyében. Mindig tapintatos volt, gondoskodó, ha kellett hagyott tanulni, ha kellett elterelte a figyelmemet, hogy ne izguljak annyira. Főzött rám, mosott rám és nagyon-nagyon kedves, vidám természetével elűzte a magányomat.
Meg is lett az eredménye, mert
Szeptember 14-15. és 21-én sikeresen letettem az összes vizsgámat a Bútorasztalos tanfolyamon.
Hatalmas hajrával elkészítettem a vizsgamunkámat, amit azóta már meg is kaptam egy kedves csoporttárs jóvoltából:
És megkaptam a bizonyítványomat is:
Aki esetleg nem tudná kibogarászni annak kiírom:
A szakmai vizsga eredménye százalékban: 82%
A szakmai vizsga eredménye osztályzattal: jeles (5)
Büszkeségem határtalan! Főleg, hogy a 15 fős csoportból csak két embernek lett jeles a bizije. :)

Csaba ezalatt az idő alatt hősiesen viselte a gyerekek gondját. Nagyon elfáradt ugyan, de minden rendben volt. Sőt elmondhatom, hogy sokat fejlődtek ez alatt az idő alatt. Az Atyai Szigor ugye. Ami nem igazságtalan, de hajthatatlan.
Mikor mámorosan hazaérkeztem, két fegyelmezett, vidám fiúcska fogadott, akik egyedül, nyafogás nélkül öltöznek, raknak rendet, Gergő orrot fúj, Teó beágyazza reggel az ágyát.
Hát így.
Mára ennyi.
Aztán majd jön a folytatás hamarosan. Ígérem.